Elérhető pdf. anyagok a "letöltés" oldalon

Könyvtárkultúra Ózdon a kezdetektől napjainkig

Ózd rangos, országosan is kiemelkedő művelődéstörténeti évfordulókat ünnepelt 2004-ben. Településünk könyvtártörténete egyszerre több jelentős évforduló elé nézett, melyek mindegyike elválaszthatatlan része a helyi művelődéstörténet gazdag tárházának. 120 éve 1884-ben jött létre az Ózdi Gyári Olvasó Egylet, s innen datálódik a közkönyvtári ellátás kezdete. 120 éve 1884-ben épült meg az Ózdi Gyári Tiszti Kaszinó épülete, mely több mint 100 évig adott otthont különféle célokat szolgáló könyvtári gyűjteménynek, főként közel fél évszázadig a Műszaki Könyvtárnak. 80 éve 1924-ban adták át az Olvasó Egylet új székházát, a jelenlegi Olvasó épületét, mely - többek között - évtizedekig szolgálta az ózdi könyvtárkultúrát. 1984-ben alakult meg jelenlegi struktúrájában a Városi Könyvtár.

Az 1884. november 14.-én megalakult Ózdi Gyári Olvasó Egylet figyelmét hangsúlyozottan fordította az olvasás felé, hiszen szinte elsőként a pénztárba befolyt összegből - 98 koronáért- 60 db könyvet vásárolt. Mint Népkönyvtár működött 1902-ig, amikor felvette az Olvasó Egyleti Könyvtár nevet, s a könyvtárosi feladatokat a gyári dolgozók vették át a tanítóktól. Az állandóan gyarapodó könyvkészlet 1909-re, a negyedszázados jubileumra 2316 kötetre nőtt, a kölcsönzések száma pedig meghaladta a négyezret. Egykorú feljegyzések alapján a könyvtár támogatására több alkalommal rendeztek táncmulatságokat, az állományról pedig nyomtatott könyvjegyzékeket adtak ki.

Az 1924-ben felépült Olvasó Egyleti Székházban csak egy helyiséggel bírt a könyvtár, s bár az Egylet rendelkezett olvasószobával, azt csak újságolvasásra használták. Már 1884-ben előfizettek például a Budapesti Hírlap, Képes Családi Lapok stb. számaira. A könyvbeszerzést bizottság végezte. A könyvek állapotát szigorúan ellenőrizték. Az 1915-ös választmányi gyűlés kimondta, hogy aki a könyvet bepiszkolja, annak a fizetéséből bírságot vonnak le. A II. világháború után, az Olvasó Egylet megszűnését követően 1949-től társadalmi aktívákkal kezdte meg működését a könyvtár Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezeti Könyvtára néven. Az akkori társadalmi, politikai elvárásoknak megfelelően - Könyvet mindenki kezé-be! - üzemi letéti kölcsönző helyeket alakítottak ki. Ezek száma 1952-ben meghaladta a 40-et, melyek a szétforgácsoltság, a nehézkes csere, a sokszor nem megfelelő körülmények miatt az 1960-as évekre nagy részben megszűntek. Nagyobb műhelykönyvtárak alakultak, támogatva a munkahelyi művelődés fontosnak tartott elvét.

A terjeszkedő könyvtár egyre nagyobb helyet igényelt, 1966-tól a galéria megépítésével megnyílt a szabadpolcos kölcsönzés lehetősége. Kialakult a kézikönyvtár és beindult a gyermekkönyvtári tevékenység. Az évek során javultak a személyi feltételek is, melyre szükség is volt, hiszen 1963-tól az egész városra kiterjedő hatáskörrel, mint Városi - Üzemi Szakszervezeti Könyvtár működött. A város kulturális életében mérföldkő volt az 1967-ben megalakult Ózdi Népművelési Intézmények létrejötte, az anyagi erők koncentrálása és az egységes irányítás révén. A cél egységes könyvtárpolitika létrehozása volt, a szakszervezeti és tanácsi könyvtárhálózat összevonásával. A tanácsi hálózat már az 1960-as évek elején szolgáltatott a Béke-telepen, Sajóvárkonyon, a Petőfi úton, Hódoscsépányon és Szennán.1969-ben ünnepélyes keretek között került átadásra a Béke-telepi Művelődési Ház, melynek emeletén kapott helyet az a könyvtár, amelyből a következő 2 évtizedben fokozatosan fejlődött ki a mai Városi Könyvtár.Az ÓNI felbomlott 1984-ben a felvetődő társadalmi, gazdasági változások nyomán, melyhez hozzájárult a könyvtári szakmai munka elvárt korszerűsítésének igénye. A Városi Tanács VB. a Kun Béla Művelődési Házban működő könyvtárra építve létrehozta Központi Könyvtárát, amit a térség és a vonzáskörzet módszertani központjává nevezett ki.1985. január 1-től tehát élt és szolgáltatott a tanácsi hálózat. A Liszt Ferenc Művelődési Központban tovább működött a szakszervezeti könyvtár is, mely 1990-től egyesületi illetve alapítványi formában próbálta megteremteni működésének feltételeit egészen 1999-ben történt megszűnéséig. A könyvtár 50 ezer kötetes állománya városi szintű hasznosítást nyert, a Városi Könyvtár állományát éppúgy gazdagítva, mint a Városi Múzeumét. Az 1990-es éves elejére megszűntek az erőtlen városi fiókkönyvtárak, a szép emlékű Harmónia Könyvtár is bekerült a Városi Könyvtár központi épületébe, ahová 1988-ban költöztünk. A Községháza, majd Tanácsháza szép régi patinás épülete méltó otthona a Városi Könyvtárnak, mely több mint 100 ezres dokumentumvagyonával a térség legnagyobb közgyűjteménye. Kiegészítő szolgáltatásainkat jól ismerik a városlakók. A helyi önkormányzati ülések dokumentumainak gyűjteményét éppúgy, mint az angol nyelvtanfolyamokat vagy az internetezés lehetőségét. Gyermek és felnőtt rendezvényeink elsősorban az itt élő és az innen elszármazott alkotók munkásságát tárják az érdeklődők elé. 15 éves múltra tekint vissza olvasótábori tevékenységünk, valamint a pedagógusok munkáját segítő Könyvtár-Kincstár című kiadványunk. Ózdi Helytörténeti Kutatók sorozatunkban a helyi népi és ipari hagyományokat kutatókat mutatjuk be, elkészítve személyi bibliográfiájukat. Részt vállalunk az Ózdi Napok városi rendezvénysorozat lebonyolításában.

A mai Városi Könyvtár és annak Árpád vezér úti Fiókkönyvtára látogatóinak száma évről - évre nő, igazolva, hogy a könyvtár az idők próbáját kiálló, megújulásra mindig kész, ősi és örökifjú intézmény.

A TÉMA IRÁNT ÉRDEKLŐDŐKNEK AJÁNLJUK: